Mindent kaptam bele, csak azt nem, amit kértem, avagy egy büfé ebéd története
Mindent kaptam bele, csak azt nem, amit kértem, avagy egy büfé ebéd története
Mindent kaptam bele, csak azt nem, amit kértem, avagy egy büfé ebéd történeteA történet ott kezdődik, hogy a büfé felé sétálva megpillantottam a pultos hölgyet amint lelkesen csacsorog a barátnőivel a hely hátsó kijáratánál. Itt már éreztem, hogy nem leszek a kedvence, hiszen hogy képzelem én azt, hogy rendelni akarok, amikor neki fontosabb dolga is akad, mint hogy engem kiszolgáljon? És lám igazam lett: egy nem túl kedves "mit adhatok?" kérdést és szikrázó tekintetet kaptam. Kértem hát egy szendvicset, amiben a kiírás szerint apró kolbászkák, sajtszósz, uborka, és jalapeno paprika szerepelt. Körülbelül három perc várakozás után elkészült a szendvicsem, az alábbi fotón láthatjátok is:
Az első kérdés, ami felmerül a szendvics láttán, hogy sajtszósz helyett miért ketchup van a tetején, de megnyugtattam magam, hogy talán majd az első harapás után beköszön a sajtszósz is. Nem így lett. Viszont legalább volt benne mustár és pirított hagyma, itt már egy szem uborkát is felfedeztem, ahogy a fotón is láthatjátok:
Nem lenne semmi gond a ketchuppal, mustárral és pirított hagymával, ha ezek mellett felleltem volna benne némi sajtszószt és jalapeno paprikát is, amit valójában kértem bele. A szendvicsem felénél jártam, tehát még lelkes voltam, hátha az alján lesz a legjobb része, jó sok sajtszósz és a kedvencem, a jalapeno paprika. Újabb csalódás, semmi nem volt az alján, csupán hat szelet csemegeuborka fél deci ketchupba áztatva, mindezt 690 forintért.
